Bottisue blogja

Bottisue blogja


Fapadossal Belgium és Magyarország között

2019. január 12. - Bottisue

25.jpg

A külföldön való élésnek egyik fantasztikus velejárója Magyarország és az éppen adott ország közötti ingázás. Mivel mi Belgiumban élünk az innen induló fapados járatokkal kapcsolatban szereztünk egész életre való élményeket, melyeknek többnyire az  egyetlen pozitív oldala, ha végre élve odaérünk az adott helyre. Azért azt hozzá kell tennem, hogy maga a repülési idő mindössze 1 óra 50 perc a Charleroi nevezetű kis repülőtérről, ami kb. egy órányira van Brüsszeltől. A kiindulási ponttól a kívánt helyre való eljutás néha több mint 24 órába telik. Ez a mi esetünkben Brugge és a Balaton valamelyik települése.

26.jpg

A családom egyik része itt él, a másik otthon, ezért az életem hátralévő részében utazgathatok  Belgium és Magyarország között. Sokszor elgondolkodom meddig lehet ezt bírni. Mi lesz ha már nem megy  2-3 órát 40 fokban állva várakozni, és ha már hülye leszek ahhoz , hogy a weboldalak és a foglalások kusza szövevényében eligazodjak, pláne ha majd már a betűket még szemüveggel se látom az adott kütyün.

30.jpg

3 gyereket egyedül nevelni a világon sehol sem egyszerű. De a honvágy az honvágy, ezért minden évben arra megy el a spórolt pénzem, hogy haza utazzunk. Nézegetjük a repjegy árakat. Sokszor már megveszem a jegyeket a nyári hazaútra januárban, hogy minél olcsóbb legyen. Szitkozódom ha ahányszor belépek a weboldalra mindig drágább a jegy, vagy ötödszörre kell a foglalást újra csinálni, mert valami soha nem stimmel. Vagy megváltoztatják a kofferméreteket, amikor éppen az előző évben vettem mindenkinek megfelelő méretűt.

Történt egyszer még az ittlétünk elején, akkoriban még elég gyakorlatlan voltam, hogy elfelejtettünk leszállni a vonatról útban a reptér felé. A hangosbemondó be volt dögölve, fogalmam sem volt hol vagyunk. Aztán előkerült a kalauz, valahogy megértettem, hogy már rég át kellet volna szállnunk egy másik vonatra. Azt mondta a következő megállónál szálljunk le, ott várjunk egy másikat, menjünk vissza stb...stb. Kb 3 óra múlva el is jutottunk volna reptérre. Akkor született meg az unokám, egyszerűen nem lehetett, hogy ne érjük el a repülőt. Leszálltunk a következő állomáson, aztán kiszúrtam a legroggyantabbnak tűnő taxit egy arab kinézetű fazonnal. Gondoltam az olcsóbb lesz. Kisebb huzavona után azt mondta elvisz 300 euróért a reptérre. Kb ennyi készpénz volt nálam amit otthonra szántam. A taxinak bedöglött a légkondija vagy mi, 50 fok volt a kocsiban, és 10 perccel a repülő indulása előtt kitett minket a reptéren. Én nem is tudom mit gondoltam. Életemben nem voltam ilyen ideges. Lehet csodára vártam. 5 éve még nem volt net a mobiljainkon, mert akkor megnézhettük volna , hogy törölték a járatot. Sms-t azt ugyan kaptam a Ryenertől, de később, csak órák múlva. 3 órával későbbre tették a járatot. Végül is láthattam az unokámat, és ez volt a lényeg. Azóta busszal megyünk a reptérre, ami sokkal egyszerűbb, kényelmesebb. Bedugultunk viszont már többször is a brüsszel körüli dugóba, egyszer baleset  miatt fél órával a repülő indulása után értünk oda. És akkor is eltolták a járatindulást, szóval szerencsénk volt. Lehet, hogy az utazók védőszentje kedvel minket?

Gyerekkel utazni bármilyen korú is, katasztrófa. Pisilni kell, szomjas éhes vagyok, ki ül az ablaknál, veszekedés ki hány szendvicset evett és így tovább. Tavaj 5-en 5 különbőző helyre kaptuk a jegyet.Na persze mert sóher vagyok helyjegyet venni. Attól függetlenül kötelesek lettek volna legalább a 10 éves lányomat egy vele együtt utazó felnőtt mellé ültetni.

28.jpg

A fapados repülők nagyon kényelmetlenek. Egy nagyobb termetű embernek kínszenvedés lehet. Nos én nem vagyok az, de szorultam már be középre két 120 kilós közé. Hát marha jó volt. Levegőt is alig bírtam venni.

A poggyász, óóóóó istenem. Mindig számolom meg van-e mind. kb 3 éve az én okos legkisebb leányom a reptéri wc-ben felejtette a kis hátizsákját. Sajnos csak fent a repülőn vettem észre .Benne volt kaja , innivaló, könyv, kedvenc plüss. Tragédia. Szinte láttam a lelki szemeim előtt ahogy a kommandósok körbeállják és valami szerkentyűvel távolról vizsgálják nincs-e benne bomba. Akkor volt a brüsszeli robbantás. a reptereket ellepték a fekete ruhás katonák. és nagy volt az ellenőrzés. A hátizsákot megtalálták, és a visszafelé úton visszaszolgáltatták. Még a rohadt-penészes szendvics is benne volt. Köszönet a belgáknak érte.

29.jpg

És amikor végre leszállunk  Budapesten, többnyire augusztusban, beszívjuk a száraz, forró kissé szmogos levegőt, már tudjuk, hogy otthon vagyunk. Elönt minket a boldogság. Legalábbis egy darabig. Engem. Elkezdődik a kálvária. Huzavona a bőröndökkel, veszekedés ki hova és mivel megy. Mindenkinél természetesen elhagyunk valamit, mivel 2-3 naponta másnál alszunk. Hol jut ágy, hol nem. Nos nálam ez is kezd … a nem tudom meddig bírom…...kategóriába tartozni. Ma még fel tudok kelni egy reggelre félig leeresztett matracról. Na de meddig? :D És a sztorik végeláthatatlanok.

Aztán hogy összegezzem, üres pénztárcával, hulla fáradtan, meg a már megint nem tudtam semmit sem intézni, jövőre másképp csinálom gondolattal a fejembe visszautazunk. És ez így megy már 6 éve, és így is fog menni mindaddig míg az a bizonyos védőszent vigyáz ránk.27.jpg/ az illusztrációt és a fotókat én készítettem /

Soha ne fogadkozz, hanem tegyél! Ezt kívánom mindenkinek az Újévre !!!!

 ujevi.jpg

Jó pár éve nem teszek már újévi fogadalmakat . Mert ugye felesleges. Az első helyen gondolom a le fogok fogyni, leteszem a cigit, nem iszom többet vagy éppen jobban spórolok majd áll. Sajnos ezek a fogadalmak általában 1-2 napig tartanak. És sajnos mind a túlélésről szólnak.

Ha szűkös a költségvetés akkor újból hetente egyszer krumplis tésztát eszünk, szívjuk a cigit az idegtől, és spórolni sincs miből. Nem fogadkozni kell hanem tenni. Nem január 1-én, és nem akkor amikor már valami visszafordíthatatlan, vagy iszonyatos erőfeszítésbe kerül, hogy enyhítsünk a bajon. De lehetnek álmaink és vágyaink is amihez nem biztos hogy pénz kell. Én azt gondolom egyszerűen csak gyengék vagyunk és lusták , egyszerűbbnek tűnik nyögni, panaszkodni, önsajnálkozni, meg legyinteni …..ááá ...megette a fene! Pedig higgyétek el, soha de soha nem késő! Változtatni mindig lehet!

Sokáig én is hagytam magam sodródni az árral. Sok rossz döntést hoztam, gyenge voltam. És most azt kívánom bárcsak előbb jöttem volna rá, hogy igenis tudok változtatni.

Sokszor feltesszük a kérdést magunknak, annak a másiknak miért sikerült? Miért kapott meg mindent anélkül, hogy bármit is tett volna érte. Karrier, pénz, esetleg bombázó kinézet. De lehet ezek nem is fontosak! Ne foglalkozz másokkal! Nos a pénz nem boldogít / persze azért jó ha van, ezzel egyetértek/, és szerintem a műmellek sem. 

Gondold végig mi az ami nem jó, mi az amitől rosszul érzed magad, vagy mire vágysz. Hogyan tudnál ezeken változtatni, vagy azokat megvalósítani. Ne siránkozz, ne keseregj, ne sajnáld magad! Ne törődj másokkal és senkinek se akarj megfelelni, csakis önmagadnak.

Mindannyian mások vagyunk, ezerféle gonddal, problémával. De életünk csak egy van. Próbálj hát mindent megtenni, hogy ebben az egyben jól érezd magad!!!! 

 

Sok szeretettel 

Botos Zsuzsanna

Magyarra hangolva tábor Brüsszelben

19883459_1384147098305888_640989502_n.png

Abban a nagy szerencsében volt részem. hogy egy kicsit részt vehettem Brüsszelben a Magyarra hangolva tábor életében. Dóczi Ilona nem csak engem hívott meg, hanem más pedagógusokat, zenepedagógusokat, hogy egy-egy délután Ilonával együtt foglalkozzunk a gyerekekkel. Mindez nemcsak sokszínűbbé tette a tábort, hanem lehetőség volt arra, hogy a vegyes családokban élő gyerekek, akik otthon nem magyarul beszélnek, a társaikon kívül több szájból is halljanak magyar szót.

19883722_1384147751639156_1183118280_n.png

Brugge-ben élő illusztrátor vagyok, és természetesen a munka hozott össze Ilonával. Arra kért készítsek el egy kártyapaklit amelyeken Mátyás királyról szóló mondákban szereplő alakok, tárgyak szerepeljenek. Az idén a táborok egy részében ugyanis Mátyás király a főszereplő. Majd azt is megkérdezte, lenne-e kedvem a táborokban 2-2 napot a gyerekekkel foglalkozni. Boldogan mondtam igent, és legkisebb lányommal Lilivel rendre elvonatoztunk Brüsszelbe.

19873775_1384146901639241_677237541_n.png

Ilona 29 éve pedagógus. Tanító, kulturális menedzser, tréner, alkotó-fejlesztő meseterapeuta, élménypedagógus végzettségekkel rendelkezik. Itt  Brüsszelben immáron 6 éve segít megőrizni a szülőknek az anyanyelvet.. Mesél, dalol, bábozik, és ha kell Mátyás királyról beszél, vagy éppen a nagy feltalálóinkat sorolja fel. A Magyarra hangolva táborok  4 éve folyamatosan nagy sikernek örvendenek. 

19873676_1384148068305791_1846873555_n.png

A brüsszeli Centrál állomástól 7 metró megállónyira, viszonylag csendes és zöld övezetben egy kis kultúrházban folynak minden évben a táborok. Gyerekek 5-12 éves korig. Egy kis magyar sziget, mondhatnák, ami igaz is, ugyanakkor elsőre ledöbbent a gyerekek sokféle dialektusa, és mégis félig vagy egészen magyarok. Az én lakhelyemen nagyon elszórtan élünk, nehéz közösséget létrehozni, sokszor hónapokig nem is találkozom a gyerekeimen kívül magyar szóval. Brüsszelben becslések szerint 3-4000 honfitársunk élhet, de ez tényleg csak becsült adat. Van olyan kisgyerek, aki már 3-4 évesen 4 nyelvet beszél. Ha például az egyik szülő más nemzetiségű, akkor jó esetben megtanulja mindkét szülő anyanyelvét, ugyanakkor az iskolában francia vagy flamand oktatást kap, mind a mellet még mindkét nyelv kötelező is. Ehhez aztán jön még a kötelező angol.19858760_1384148344972430_1588945071_n.png

Saját lányaimnál tapasztalom, bárcsak 4 éve élünk itt. sok szót nem értenek már például ha egy népmesét kell végighallgatniuk, A szókincsük fogy, és ha végleg itt fognak letelepedni, soha nem válik már az az életük részéve ami egy Magyarországon élő gyermeknek igen.

19866362_1384148478305750_1013802626_n.png

19883531_1384148261639105_1398582950_n.png

19883732_1384148701639061_2079065103_n.png

19866445_1384147324972532_965426040_n.png

A gyerekek jókedvűek és zajosak, és némelyik meglepő dolgokat tud és mesél akár Magyarországról is. És már nevetek mikor valaki jön árulkodni, hogy a gyerekek  megint franciául beszélgetnek. Ez ugyanis a legfontosabb szabály, csak magyarul szabad megszólalni. Az első napon agyagból középkori várat-tornyot készítünk. Az agyaggal szinte minden kisgyerek szeret dolgozni, bár sokaknak ez volt az első találkozás az anyaggal. Volt alkalmam korábban Belgiumban általános iskolákban gyerekkel dolgozni. Sajnos nem olyan sokrétű és színes a rajzoktatás mint nálunk. Ez egyébként a zenére is érvényes, nem nagyon van énekórájuk. és bár a mi Bartók Bélánk szobra Brüsszel centrumában ki van állítva, Brugge-ben a színházban a falakat Kodály munkássága díszíti, nem tanulnak szolmizálni, se mást, tulajdonképpen a zeneoktatás majdnem a nullával egyenlő. Aztán készítünk még pajzsot, iniciálét, koronát. És persze gyakran ellátogatunk a közeli játszótérre, hogy levezessük a fölös energiákat.

19724277_1381607651893166_1760361013_o.jpg

Mindent nem lehet bepótolni, gondolom nem is ez a cél. Ilona tábora biztosan belevésődik a gyerekek emlékezetébe és az életük részévé válik majd. Lili lányommal nagyonjól éreztük magunkat. Köszönjük Ilona!!!!

Dóczi Ilona munkáját itt követheted : https://www.facebook.com/MagyarraHangolva/?pnref=story

Az enyémet pedig itt:                         https://www.facebook.com/botos.zsuzsanna.illustrator/

A fényképeket Dóczi Ilona készítette

A tavasz megszámlálhatatlan pillanata

5.jpgFotó: Arthur de Saeger

Állj meg egy percre és hallgasd
a sercegő élet, hogy sarjad....
Zümmög, zsong, hasad,
s a lelkünk új dalra fakad. 

     

      Nem szoktam ennyire költői lenni, de néha kipattannak és fejemből gondolatok, melyeket muszáj papírra vetnem. Az idén nehezen jön a tavasz, legalábbis itt Brugge-ban, ahol élünk. Lelkes kis segítőtársammal, Lili nevű kislányommal ezért mindent lefényképezünk ami jövet - menet utunkba akad. A természet tudja  a dolgát, és a folyamatos eső ellenére virágoznak és rügyeznek a fák, nyílnak a virágok.

17356999_1272110356176230_421231504_o_2.jpgFotó: Botos Zsuzsanna

      Errefelé nem sok erdő van, és a házakhoz általában talpalatnyi kert tartozik, ami gyakran még le is van betonozva. Ezért a városi ember nem hiszem hogy meg tudja különböztetni a petrezselymet a kaportól. Persze itt nincs olyan mifajta petrezselymünk, és kaprot se láttam még frisset. A fiatalabb anyukák tanfolyamra járnak, és némi szerencsével elsajátítják, hogyan kell cserépben fürtös paradicsomot termeszteni. Azt a kevés erdős rész ami van, rendkívüli módon óvják és tisztítják. A füves területek tele vannak krókusz és nárcisz hagymákkal, amelyek százával nyílnak mindenfelé, és soha senki nem tépi le őket.

10549682_716181735102431_3414012237193701881_o.jpgFotó: Botos Zuzsanna

      Az is igaz, hogy tele van Brugge mogyoró és szelídgesztenye fával, aminek a termését ősz végén rajtunk kívül senki nem szedi össze. Hogy miért? Fogalmam sincs. A vadkacsák amelyek benépesítik az egész várost, elkezdenek bőszen udvarolni a tojóknak, és képesek egyfolytában napokig szörnyűséges hangot kiadni. A híres bruggei hattyúk, melyeknek számát igyekeznek szinten tartani, lassan ráülhetnek a fészkeikre. Az ablakpárkányok megtelnek virágokkal, és a belvárosban szinte kötelező az üzletek környezetét nyíló virágokkal díszíteni.

4.jpgFotó: Botos Zsuzsanna

   10014041_679917712054125_2813351348570518348_o.jpgFotó: Botos Zsuzsanna

      nevtelen-1.jpgFotó: Percze Lili

      Kell ennél több? És valóban minden nap rácsodálkozom erre a sok gyönyörűségre. És mégis valami mindig hiányzik. Falun nőttem fel, sok-nagy kerttel. Sose voltam egy nagy veteményező, meg a 6 gyerek csak jöttek sorban, de azért a magam módján kiélveztem a kert örömeit. A házunk az utolsó volt az utcában egy somogyi városkában. Utánunk már csak a búzatábla vagy éppen a kukoricatábla következett. A szőlősgazdák arra jártak fel a hegybe, gyakran nyomtak a gyerekeknek ezt-azt a kezébe. Így aztán mindig kaptunk valamit, cseresznye, eper, tök, uborka meg ami éppen soron volt. Volt egy csomó cicánk, és Jázmin lányomnak egy nyuszija, amit tényleg csak ő gondozott. Ahogy kicsit tavasszal kisütött a nap, a gyerekek már vágytak ki, hogy aztán csapatokba verődve hol eltűnjenek, majd előkerülve betömjenek gyorsan 1-2 palacsintát. Hiányoznak a szomszédasszonyok akikkel az utca végén kipletykáltuk az utcát vagy a saját gyerekeinket.

6.jpg

      Négy éve élünk itt. Csak egy balkonunk van. Nincsenek kedves szomszédok, és gyerekek sem az utcában. Nem tarthatunk háziállatot sem, bár van egy tündéri aranyos patkányunk. És friss kapros tökfőzeléket is csak akkor eszünk ha a nővérem csinál nekem abban a pár napban amit nyáron náluk tudunk tölteni.  

      De azért tavasz van. Minden évben újból és újból várjuk és eltervezzük, hogy mi mindent fogunk megvalósítani. Új célokat tűzünk ki új álmokkal. Így hát kellemes tavaszi ébredést kívánok mindenkinek!!!!

17357407_1272110382842894_772065339_o.jpgFotó: Botos Zsuzsanna

Kedves Blogom!

   17195510_1265252863528646_1890209702_o.jpg                              Ezt a fotót ma délután az ablakból csináltam. Végre kisütött a nap!!!!!!

      Úgy gondoltam első írásomat a blogomnak címzem. Szóval kedves olvasók ne csodálkozzatok. Szerény becsléseim szerint így kezdésnek amúgy sem fogják tömegek olvasni :D .

     Te vagy az első blogom és hogy mondjam elég sokat küzdöttem veled. Nagy nehezen megírtam az első cikkemet, ami kb. 1 hétig tartott. Szépen telepakoltam csini kis képecskékkel, majd mikor be akartam élesíteni elszállt az egész. Na most informatikus fiaim tanácsára írtam a ,,főnökeidnek" hátha vissza tudják hozni. Sajnos kaptam egy kellemes kis választ amiben leírták, hogy max. hány karaktert írhatok és hány fotót tölthetek fel egy írásban. Hát én ezeket így nem merítettem ki, mégis eltűnt minden. A fiaim aztán azt is mondták, hogy nagy butaság volt itt megírni a cikket, miért nem írtam pl. word-ben. Kicsit aztán okosodtam, olvasgattam a levelező felületeken. A lényeg, hogy a cikket igenis itt kell megírni. Mert ha máshonnan pakolom be akkor is elveszhet. Remélem hamar túl leszek a kezdeti nehézségeken /persze a hamar is egy relatív fogalom/, és hamarosan mi így együtt szárnyalni fogunk.

      Lehetséges hogy hülyébb vagyok, mint kéne, de az a helyzet, hogy én még az internet nélküli világban, salátákból tanultam meg a tételeimet. Ezért sok sorstársammal együtt önképzéssel küzdöttem be magam a számítógép világába. Vannak programok amiket profin kezelek /20 évig dekorációs voltam/ és mivel grafikus vagyok igyekszem mindenhol ott lenni, de néha fel is adom. Van weboldalam, etsy és meska boltom, a fészbukon több csoportom, és oldalam. Beregisztráltam magam mindenféle art és kreatív portálra, fogalmam sincs már hányra. De leginkább illusztrálok, festek, írok, még gyurmával díszített kanalakat is készítek. És még ki tudja mit nem.

Néha isten bizony hányingerem van az internettől. Miért kellesz akkor nekem még is? Mert szeretném bebizonyítani magamnak, hogy tudok írni, hogy az alkotásaim értékesek és, hogy érdekes ember vagyok. Majd meglátjuk! Sok sikert kívánok magunknak!!!!

1.jpg

                                                     Ez én vagyok :D

süti beállítások módosítása