Bottisue blogja

SÓGYURMA , olcsó és abbahagyhatatlan!

Sógyurma, salt dough, zoutdeeg, pâte à sel, salzteig, pasta di sale, соленое тесто, 盐面团

2019. január 17. - Bottisue

6_2.jpg

Legújabb szerelmem a sógyurma. Rendszeresen tartok felnőtteknek és gyerekeknek foglalkozásokat, úgyhogy a múlt héten sógyurmáztunk. Én rendkívül élveztem, és azt hiszem a gyerekek is. A pontos receptnek természetesen utána néztem a neten, mert már annyira régen csináltam, hogy elfelejtettem.

4_2.jpg

1 pohár liszt

1 pohár só

fél pohár víz

1 evőkanál olaj

Többségében mindenhol ezt lehet olvasni, és ez nekem is teljesen bevált. A fél pohár vizet azért ne öntsük bele mind egyszerre, nem tudom miért, talán a liszt miatt, van amikor kevesebb is elég. Az olajtól selymesebb lesz, és könnyebben formázható.

Ezüstfólián dolgozzunk, mert száradás után könnyen le lehet húzni a munkánkról.

1_2.jpg

Körbejárható darabokat nehéz készíteni belőle, mert ahhoz puha, és előbb vagy utóbb lelaposodik. A dombormű a legjobb és ebből végeláthatatlan variációt lehet készíteni.

Ha elkészültünk egy hegyes eszközzel fúrjunk egy lyukat, esetleg kettőt a munkánk felső szélétől  minimum 1 centire. A lyuk viszonylag nagy legyen, mert száradás után kicsit kisebb lesz.

5_2.jpg

Én 100 fokon szoktam 1-2 órát szárogatni. 120 foknál kicsit sárgásabb lesz az eredmény, de nekem úgy is tetszik.

Ha készen vagyunk kifesthetjük, vagy akár úgy is hagyhatjuk. Én vízfestékkel szoktam, néha akril tollat is használok amivel mintákat, szemet és egyebeket rajzolhatunk.

3_1.jpg

Nyomdával is nyomhatunk mintákat, vagy ha van  kinyomóformánk pl. szív csillag vagy bármi, díszíthetjük vele a munkánkat. Végül fűzzünk bele valamilyen zsineget, a kisebb darabok hátuljára akár mágnest is ragaszthatunk.

2_2.jpg

Jó gyurmázást!

Zsuzsanna

Fapadossal Belgium és Magyarország között

25.jpg

A külföldön való élésnek egyik fantasztikus velejárója Magyarország és az éppen adott ország közötti ingázás. Mivel mi Belgiumban élünk az innen induló fapados járatokkal kapcsolatban szereztünk egész életre való élményeket, melyeknek többnyire az  egyetlen pozitív oldala, ha végre élve odaérünk az adott helyre. Azért azt hozzá kell tennem, hogy maga a repülési idő mindössze 1 óra 50 perc a Charleroi nevezetű kis repülőtérről, ami kb. egy órányira van Brüsszeltől. A kiindulási ponttól a kívánt helyre való eljutás néha több mint 24 órába telik. Ez a mi esetünkben Brugge és a Balaton valamelyik települése.

26.jpg

A családom egyik része itt él, a másik otthon, ezért az életem hátralévő részében utazgathatok  Belgium és Magyarország között. Sokszor elgondolkodom meddig lehet ezt bírni. Mi lesz ha már nem megy  2-3 órát 40 fokban állva várakozni, és ha már hülye leszek ahhoz , hogy a weboldalak és a foglalások kusza szövevényében eligazodjak, pláne ha majd már a betűket még szemüveggel se látom az adott kütyün.

30.jpg

3 gyereket egyedül nevelni a világon sehol sem egyszerű. De a honvágy az honvágy, ezért minden évben arra megy el a spórolt pénzem, hogy haza utazzunk. Nézegetjük a repjegy árakat. Sokszor már megveszem a jegyeket a nyári hazaútra januárban, hogy minél olcsóbb legyen. Szitkozódom ha ahányszor belépek a weboldalra mindig drágább a jegy, vagy ötödszörre kell a foglalást újra csinálni, mert valami soha nem stimmel. Vagy megváltoztatják a kofferméreteket, amikor éppen az előző évben vettem mindenkinek megfelelő méretűt.

Történt egyszer még az ittlétünk elején, akkoriban még elég gyakorlatlan voltam, hogy elfelejtettünk leszállni a vonatról útban a reptér felé. A hangosbemondó be volt dögölve, fogalmam sem volt hol vagyunk. Aztán előkerült a kalauz, valahogy megértettem, hogy már rég át kellet volna szállnunk egy másik vonatra. Azt mondta a következő megállónál szálljunk le, ott várjunk egy másikat, menjünk vissza stb...stb. Kb 3 óra múlva el is jutottunk volna reptérre. Akkor született meg az unokám, egyszerűen nem lehetett, hogy ne érjük el a repülőt. Leszálltunk a következő állomáson, aztán kiszúrtam a legroggyantabbnak tűnő taxit egy arab kinézetű fazonnal. Gondoltam az olcsóbb lesz. Kisebb huzavona után azt mondta elvisz 300 euróért a reptérre. Kb ennyi készpénz volt nálam amit otthonra szántam. A taxinak bedöglött a légkondija vagy mi, 50 fok volt a kocsiban, és 10 perccel a repülő indulása előtt kitett minket a reptéren. Én nem is tudom mit gondoltam. Életemben nem voltam ilyen ideges. Lehet csodára vártam. 5 éve még nem volt net a mobiljainkon, mert akkor megnézhettük volna , hogy törölték a járatot. Sms-t azt ugyan kaptam a Ryenertől, de később, csak órák múlva. 3 órával későbbre tették a járatot. Végül is láthattam az unokámat, és ez volt a lényeg. Azóta busszal megyünk a reptérre, ami sokkal egyszerűbb, kényelmesebb. Bedugultunk viszont már többször is a brüsszel körüli dugóba, egyszer baleset  miatt fél órával a repülő indulása után értünk oda. És akkor is eltolták a járatindulást, szóval szerencsénk volt. Lehet, hogy az utazók védőszentje kedvel minket?

Gyerekkel utazni bármilyen korú is, katasztrófa. Pisilni kell, szomjas éhes vagyok, ki ül az ablaknál, veszekedés ki hány szendvicset evett és így tovább. Tavaj 5-en 5 különbőző helyre kaptuk a jegyet.Na persze mert sóher vagyok helyjegyet venni. Attól függetlenül kötelesek lettek volna legalább a 10 éves lányomat egy vele együtt utazó felnőtt mellé ültetni.

28.jpg

A fapados repülők nagyon kényelmetlenek. Egy nagyobb termetű embernek kínszenvedés lehet. Nos én nem vagyok az, de szorultam már be középre két 120 kilós közé. Hát marha jó volt. Levegőt is alig bírtam venni.

A poggyász, óóóóó istenem. Mindig számolom meg van-e mind. kb 3 éve az én okos legkisebb leányom a reptéri wc-ben felejtette a kis hátizsákját. Sajnos csak fent a repülőn vettem észre .Benne volt kaja , innivaló, könyv, kedvenc plüss. Tragédia. Szinte láttam a lelki szemeim előtt ahogy a kommandósok körbeállják és valami szerkentyűvel távolról vizsgálják nincs-e benne bomba. Akkor volt a brüsszeli robbantás. a reptereket ellepték a fekete ruhás katonák. és nagy volt az ellenőrzés. A hátizsákot megtalálták, és a visszafelé úton visszaszolgáltatták. Még a rohadt-penészes szendvics is benne volt. Köszönet a belgáknak érte.

29.jpg

És amikor végre leszállunk  Budapesten, többnyire augusztusban, beszívjuk a száraz, forró kissé szmogos levegőt, már tudjuk, hogy otthon vagyunk. Elönt minket a boldogság. Legalábbis egy darabig. Engem. Elkezdődik a kálvária. Huzavona a bőröndökkel, veszekedés ki hova és mivel megy. Mindenkinél természetesen elhagyunk valamit, mivel 2-3 naponta másnál alszunk. Hol jut ágy, hol nem. Nos nálam ez is kezd … a nem tudom meddig bírom…...kategóriába tartozni. Ma még fel tudok kelni egy reggelre félig leeresztett matracról. Na de meddig? :D És a sztorik végeláthatatlanok.

Aztán hogy összegezzem, üres pénztárcával, hulla fáradtan, meg a már megint nem tudtam semmit sem intézni, jövőre másképp csinálom gondolattal a fejembe visszautazunk. És ez így megy már 6 éve, és így is fog menni mindaddig míg az a bizonyos védőszent vigyáz ránk.27.jpg/ az illusztrációt és a fotókat én készítettem /

Soha ne fogadkozz, hanem tegyél! Ezt kívánom mindenkinek az Újévre !!!!

 ujevi.jpg

Jó pár éve nem teszek már újévi fogadalmakat . Mert ugye felesleges. Az első helyen gondolom a le fogok fogyni, leteszem a cigit, nem iszom többet vagy éppen jobban spórolok majd áll. Sajnos ezek a fogadalmak általában 1-2 napig tartanak. És sajnos mind a túlélésről szólnak.

Ha szűkös a költségvetés akkor újból hetente egyszer krumplis tésztát eszünk, szívjuk a cigit az idegtől, és spórolni sincs miből. Nem fogadkozni kell hanem tenni. Nem január 1-én, és nem akkor amikor már valami visszafordíthatatlan, vagy iszonyatos erőfeszítésbe kerül, hogy enyhítsünk a bajon. De lehetnek álmaink és vágyaink is amihez nem biztos hogy pénz kell. Én azt gondolom egyszerűen csak gyengék vagyunk és lusták , egyszerűbbnek tűnik nyögni, panaszkodni, önsajnálkozni, meg legyinteni …..ááá ...megette a fene! Pedig higgyétek el, soha de soha nem késő! Változtatni mindig lehet!

Sokáig én is hagytam magam sodródni az árral. Sok rossz döntést hoztam, gyenge voltam. És most azt kívánom bárcsak előbb jöttem volna rá, hogy igenis tudok változtatni.

Sokszor feltesszük a kérdést magunknak, annak a másiknak miért sikerült? Miért kapott meg mindent anélkül, hogy bármit is tett volna érte. Karrier, pénz, esetleg bombázó kinézet. De lehet ezek nem is fontosak! Ne foglalkozz másokkal! Nos a pénz nem boldogít / persze azért jó ha van, ezzel egyetértek/, és szerintem a műmellek sem. 

Gondold végig mi az ami nem jó, mi az amitől rosszul érzed magad, vagy mire vágysz. Hogyan tudnál ezeken változtatni, vagy azokat megvalósítani. Ne siránkozz, ne keseregj, ne sajnáld magad! Ne törődj másokkal és senkinek se akarj megfelelni, csakis önmagadnak.

Mindannyian mások vagyunk, ezerféle gonddal, problémával. De életünk csak egy van. Próbálj hát mindent megtenni, hogy ebben az egyben jól érezd magad!!!! 

 

Sok szeretettel 

Botos Zsuzsanna